Nem a mai fiatalokkal van baj, hanem azzal, ahogy fiatalkori önmagunkat látjuk

Amikor általánosságban teszünk a fiatalsággal kapcsolatos kijelentéseket, akkor az esetek jelentős részében valójában magunkról beszélünk. Ez a koralapú előítélet eredője: óhatatlanul is a fiatalkori önmagunkat hasonlítjuk az időskori jelenünkhöz. Többek között erről beszélt Bereczki Enikő generációkutató, a BME Minőségbiztosítási Igazgatósága által szervezett, Oktatói Klub néven futó előadás-sorozat első meghívottja.

A rejtélyes Z generáció című kötet szerzője az idősebb és fiatalabb generációk közötti párbeszéd elkötelezett híve. Ahhoz pedig, hogy szót értsünk egymással, muszáj valamennyire megismernünk a kontextust, a körülöttünk lévő világot, korszellemet, na és az adott generáció jellemzőit.

A jelenkor rendkívül gyorsan változó körülményeire a Z generáció tagjai az értékeikkel próbálnak reagálni, úgymint éberség, nyitottság és ösztönzés. Ezek kiemelkedően fontosak nekik, sokkal inkább, mint más korosztályoknak – míg a stabilitás például már nem olyan hangsúlyos tényező. A köreikben felértékelődött az élethosszig tartó tanulás eszménye is, nem hisznek már abban, hogy elég lenne a diploma, naprakész tudást akarnak szerezni. Az egyetemi tudás számukra egy könyvekkel rogyásig megpakolt, rettenetesen lassú hajó, miközben a piac gyors alkalmazkodást és azonnal hasznosítható tudást vár el tőlük – magyarázta Bereczki Enikő.

Más világ veszi körül őket, naná, hogy másmilyenek lettek

Sokan sokszor emlegették már, mégsem mehetünk el szó nélkül a Covid okozta kár mellett, hiszen az valamilyen formában hat akár az egyetemi tanulmányokra is. A járvány alatt a fiatalok közel 40 százaléka érezte magát depressziósnak, és ezt a kutatások után a gyakorlat is igazolta: jelentős mértékben nőtt a szorongásos zavarokkal küzdők száma a gyermekpszichiátriákon.

Más családokból jönnek már a Z generáció tagjai. Jellemzően kisebb méretűekből: nagyon ritka már több generáció együttélése, és egyre gyakoribb jelenség az ún. mozaikcsalád, illetve a gyermeküket egyedül nevelő szülők. Ráadásul egyre inkább kitolódik a gyerekvállalás ideje, így nő a korkülönbség szülő és gyermek között.

Míg korábban a kulcsos gyerekeknek nagy önállóságuk volt, szülővé válva ők nem ritkán „borostyán” vagy „hóeke” típusú szülővé válnak. Előbbi szinte megfojtja gyermekét a figyelmével, utóbbi pedig igyekszik minden akadályt eltolni előle, hogy boldogabb legyen – mondván, „legalább nektek legyen könnyebb”. Ennek eredményeként a Z generáció tagjai közül sokan a kora húszas éveikben, a munkahelyükön találkoznak azzal a helyzettel, hogy felelősséget kell vállalniuk.

A nehézségekkel, kihívásokkal való szembenézés is megváltozott már, vagy másként fogalmazva: a megküzdési stratégiák jelentősen átalakultak. A generációkutató szerint ezek „nagyon kezdetlegesek”, elsősorban a közösségi médiára korlátozódnak. A problémamegoldás (vagy a probléma okozta szorongás feloldásának) második leggyakoribb eszköze pedig az evés.

Elmerültünk a lájkok tengerében

A közösségi média természetesen számos formában és területen formálja a Z generációt. „Az egyetemi bulikon a fiúk nem ritkán már inkább csak a mobilt bámulják ahelyett, hogy ismerkednének” – hangzott el. Az informálódás és információáramlás első számú, legfontosabb terepe lett a közösségi média. Egyre gyakoribb, hogy a világgal kapcsolatos információikat az Instagramról vagy még inkább a TikTokról gyűjtik.

Ugyanakkor a generációkutató által megkérdezett fiatalok szinte kivétel nélkül (csak 3 százalék mondta az ellenkezőjét) úgy gondolják, hogy szükség lenne a közösségi médiára való felkészítésre. Több mint 60 százalékuk szerint ennek legjobb módja a szülőkkel való beszélgetés lenne. A rettenetesen megnövekedett képernyőidő és a multitasking ráadásul digitális kiégéshez vezet.

A megváltozott világ más generációt alakított ki, ez pedig újszerű megközelítést kíván, mint amit eddig megszokhattunk.

A Z-t nem lehet ugyanúgy oktatni, mint a 20-30-40 évvel ezelőtti hallgatókat. Más eszközök alkalmasak a figyelem megragadására és más a tudásszerzés célja is.

Fontos, hogy az oktatási témákat össze tudjuk kapcsolni a mindennapi élettel, hogy lássák, hogyan húzhatnak gyakorlati hasznot az elhangzottakból.

El kell fogadnunk a fordított szocializáció jelenségét, a tekintélyhez való megváltozott viszonyulást. Ennek egyik jele, hogy bizonyos helyzetekben megváltozott a tudásátadás iránya. Sokszor a fiatalok tájékozottabbak bizonyos kérdésekben, hiszen az interneten szinte bárminek azonnal utána lehet nézni.

Érdemes beépíteni az oktatásba a közösségi médiás eszközöket is, a TikTok, az Insta és a YouTube meg kell, hogy jelenjen a tudásátadás folyamatában. Bevonhatunk influenszereket, szorgalmazhatunk otthoni munkát, építsünk be interaktív elemeket – sorolta a kutató.

Előadását Vekerdy Tamás, pszichológus gondolatával zárta: „Aki jól szeret, az megismer és elfogad - saját világát kitágítja a másik felé. Befogadja őt.”

(Bereczki Enikő A rejtélyes Z generáció c. könyve a BME könyvtárából is kölcsönözhető.)

Hankó Viktor