„Az egyetemi élet olyan, mint a filmekben”

Nem állítanánk, hogy a továbbtanulással kapcsolatos döntések meghozatalakor egy Erasmus-félév ígérete van olyan erős motiváció, mint a csillapíthatatlan tudásszomj, de egész biztosan számít. A legtöbben már középiskolás korukban tisztában vannak azzal, hogy egy ilyen élmény máshogy nehezen megszerezhető szakmai és kulturális ismeretekkel, készségekkel vértezi fel a hallgatókat.

De hogy pontosan mire is számíthat, aki az uniós program keretében külföldi egyetemen tanul egy darabig, arról leginkább azokat érdemes meghallgatni, akiknek van ilyen tapasztalatuk. Az alábbiakban a BME hallgatóinak 2023-24-es beszámolóiból olvasható egy önkényes idézetválogatás, EU-s és Európán kívüli helyszíneket is érintve.

Országtúra

Az Erasmus egyik legnagyobb vonzereje, hogy az ember világot láthat, mégpedig nem rapidturista üzemmódban, hanem komótos tempóban, alaposan. Visszatérő motívum tehát az adott ország felfedezése. „Annak köszönhetően, hogy a félév 3 kisebb szakaszra oszlik, valamint az oktatásban nagyobb hangsúlyt kapnak az otthon elvégzendő feladatok, sokkal rugalmasabb az időbeosztás, így rengeteg lehetőségünk adódott utazni is. Eljutottunk Lappföldre, Tamperébe, Turkuba, Porvoo-ba és Savonlinnába, a Balti államokba, továbbá egy-egy nap erejéig Svédországba és Norvégiába” – írta például a finnországi Aalto Egyetemen eltöltött fél évéről Olosz Adél (ÉMK).

A felfedezést akár össze lehet kapcsolni a hobbikkal és/vagy a szakmai fejlődéssel: „A kultúra, az építészet és a sok kirándulás rajzolásra, olvasásra, festésre és fotózásra inspirált. Esténként a barátaimmal kártyázva hallgathattunk utcazenészeket kis piazzákon, napközben meg igyekeztünk bejárni minden lehetséges múzeumot és műemléket az óráink között. Az építész hallgatók ingyenesen beléphetnek Róma majdnem minden múzeumába és műemlékébe” – emlékezett a Sapienza Egyetemen vendégeskedő Crisan Eszter.

Angolul jellemzően mindenütt beszélnek, de fontos szempont lehet a nyelvtanulás is. „A nyelv elsajátításához először nem anyanyelvi beszélőkkel kezdtem el spanyolul beszélgetni. Erre tökéletes helyszínt biztosított az egyetemi spanyolóra, valamint a városban naponta szervezett language exchange-ek. Az utóbbi valamilyen délutáni elfoglaltságot jelent, ahol mindenki olyan emberekkel tud beszélgetni, akik szívesen segítenek egymásnak a nyelvtanulásban.

A mobilitás végére már spanyolokkal is sikerült szót értenem” 

– számolt be Papp Inez Anna (VIK), aki az Universitat Politecnica de Valencián szerzett tapasztalatairól.

Még az sem feltétlenül baj, ha az ember olyan helyre kerül, ahol az órák nyelve kizárólag helyi: „Az első órán egyeztettem minden oktatóval, hogy figyelembe tudja venni, nem beszélek portugálul. A félév végére sikerült annyira megtanulnom, hogy a zh-kat és beadandókat is portugálul írtam meg, illetve a csoportmunkákban is hasznosan részt tudtam venni. [...] A Língua Portuguesa kurzust minden elsőéves kommunikációs karra járó diák elvégzi, így együtt tanulhattam brazil hallgatókkal szöveganalízist, interpretációt és formális nyelvtant, ami valódi kihívásnak bizonyult, hiszen mindenki más az anyanyelvén végezte a feladatokat” – írta Valentin Attila (GTK, Pontifícia Universidade Católica de Minas Gerais), akiről a legkevesebb, amit megállapíthatunk, hogy nem elveszett ember.

Magyaróra Stuttgartban

Másoknak arra is adódik lehetőségük, hogy a saját kultúrájukat megmutathassák a kintieknek: „Az egyik legemlékezetesebb élmény az Europa macht Schule nevű szervezetnek volt köszönhető. Külföldi hallgatók Németországban egy projektfoglalkozás keretében bemutathatják saját kultúrájukat általános vagy középiskolásoknak. Én így kerültem a stuttgarti Alexander-Fleming Gymnasiumba, ahol egy 15 fős osztálynak Budapestről, a magyar ételekről és a magyar nyelvről végeztünk el egy projektfeladatot” – idézte fel Fülöp Attila BME (GPK), aki amúgy a Karlsruher Institute für Technologie-n tanult.

A bátortalanabbakban felvetődhet, hogy nem lesz-e nagyon nehéz eligazodni egy idegen országban, de a beszámolók alapján ettől fölösleges tartani: „Minden karnak van saját HÖK-nek megfelelő szervezete, amely az Erasmus-diákok segítéséért is felel az ún. buddy-programban. Ezen felül Portóban is van Erasmus Student Network (ESN), ott szintén örömmel segítettek és szerveztek számos programot a félév során” – így Kiss Rita (VIK) Portugáliáról és az Universidade do Portóról.

Az Erasmus programmal akár a világ túlsó felére is el lehet jutni, és a jelek szerint ott sem kevésbé figyelmesek: „Nagyon sok programmal készülnek a diákoknak, és ez különösen igaz a nemzetközi hallgatókra, nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy mindenki jól érezze magát.

Ausztráliában az egyetemi klubok nagyon népszerűek, rengeteg diák csatlakozik hozzájuk, a társasjátékklubtól a kirándulóson át a szörfklubig.

[…] Az egyetem kirándulásokat is szervez a nemzetközi hallgatóknak, például csoportos fotótúrát, ahol Sydney legszebb helyeit látogatják meg” – mesélte Gila Kata Klaudia (GTK, University of Technology Sydney). „Az egyetemi élet olyan, mint az amerikai filmekben, a szemeszter elején van egy a fesztivál, különböző programokkal és minden este koncertekkel, ahova Dél-Korea legismertebb előadóit hívják meg” – írta Balogh Panna (GTK) a tedzsoni KAIST Egyetemről.

És ha az embernek szerencséje van, egészen különleges alkalmakat is kifoghat: „Az egyetem campusa nagyon tetszett, kiváltképpen a könyvtár és a külső terek, ahol szabadon voltak engedve állatok, így téve természetközelibbé a hallgatók életét. A könyvtárban szerettem tanulni és időt tölteni, mivel hatalmas közösségi terek voltak, ahol sokszor csoportmunkákon dolgoztunk együtt. […] Mivel az egyetem ebben az évben ünnepelte a 80. születésnapját, így az ünnepi előadáson is részt vehettünk, ami felejthetetlen élmény marad” – mesélte Zahora Noémi Emma (GPK) a mexikói Tecnológico de Monterrey jeles évfordulójáról.

Rektori Kabinet, Kommunikációs Igazgatóság